Magassági betegség vagy "hegyi betegség"

 Az emberi szervezet működéséhez oxigénre van szükség, mely légvételkor a tüdőn keresztül jut a vérkeringésbe. Onnan - a vörösvérsejtekhez kötődve - az oxigén a szöveti sejtekhez szállítódik. 2500 méterrel a tengerszint felett a levegő oxigéntartalma csökken. Ennél magasabb területeken, a megfelelő oxigénellátáshoz szaporább légzésszámra, gyorsabb szívműködésre és az erek kitágulására van szükség. Ezeket a változásokat különböző mértékben éljük át.

Tünetek

Az emberek 25 %-a már 2500 méter magasságban fejfájásra, gyengeségre, szédülésre panaszkodik. Kellemetlenebb tünet lehet a légszomj, aluszékonyság és az ítélőképesség elvesztése. Az érpálya kitágulását keringési zavar követheti, mely tüdővizenyőhöz és agynyomás-fokozódáshoz vezet. Súlyos idegrendszeri szövődmény az eszméletvesztés, majd kóma, mely gyakran visszafordíthatatlan és halállal végződik. A tünetek a magaslati régiókon való tartózkodás során, de gyakran az azt követő 48 óra múlva jelentkeznek.

A tünetek enyhítése:

    -     A legfontosabb, hogy alacsonyabb tengerszint feletti magasságra, azaz magasabb oxigéntartalmú levegőre kerüljön a beteg

    -     Fájdalomcsillapító (paracetamol, aszpirin) fejfájás ellen

    -     Vizelethajtó (acetazolamide) megelőzheti a tüdő- és agyvizenyőt

    -     Szteroid (dexamethason) az agynyomás csökkentésére

          (A két utóbbi csak orvosi javaslatra szedhető!)

A magassági betegség megelőzése:

1.       Az emelkedés naponta ne haladja meg a 600 métert a 2500 méter feletti magaslatokon!

2.       Az első éjszakát ne töltse 2500 méter felett!

3.       Enyhe tünetek jelentkezésekor is térjen vissza éjszakára az előző ponthoz!

4.       Legyen pihenési idő, hogy a szervezet hozzászokjon az alacsonyabb oxigén koncentrációhoz!

5.       Az első napokban fizikailag kevéssé terhelje magát!

6.       Magas szénhidrát tartalmú ételek csökkentik a tüneteket.

7.       Alkohol, nyugtatók, altatók a légzőközpont ingerlékenységét csökkentik, így fokozhatják a magassági betegség előfordulását.

          Szív - és tüdőbetegek sokkal gyakrabban szenvednek magaslati betegségben, számukra kockázatos lehet ilyen területekre utazni.

 Leggyakoribb magaslati úti célok:

          Alpok, Rocky Montains, Nepál, Tibet, La Paz, Bolívia, Peru